Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó Regisztrálok
máj14

Álmodozások kora – Maros András: Semmi negyven

 egyéb sport Nincs hozzászólás

Gyereknek lenni jó. Élsportolónak lenni jó. Élsportoló gyereknek lenni a nyolcvanas évek Magyarországán: érdekes. Elolvastuk és szerettük Maros András teniszmemoárját.

A gimnázium első pár évéig az álmodozás és a valóság, a kémia és a fizika határát nehéz megtalálni, mert nem nagyon van. Az álmodozás pedig nem árt, ha az ember fiatal sportoló. Pláne, ha a rendszerváltás előtt Ellesse-ről, Völklről, Pumáról, Mekiről, NSZK-ról, McEnroe-ról álmodik, miközben próbálja elpusztítani lengyel fém tenisztütőjét a Körszálló tövében, sikertelenül, és még kólát sem kap pult alól a csata végén (ahhoz a Tanácsnál kell dolgozni). A Semmi negyven az aktuális példaképeken, McEnroe-n, Lendlön, Wilanderen, Noah-n és másokon keresztül meséli el, hogyan lesz valakiből az amerikai elnökkel kocogó, Ivaniseviccsel focizó, külföldön versenyző (majd ott élő) teniszező, aztán hogyan nem. 

Rémes közhely, de muszáj, essünk túl rajta: Maros könyve utazás (a helyi telefonkönyveken kívül valószínűleg minden kiadvány az, leginkább persze a menetrendek). Utazás a nyolcvanas évekbe, amikor már lehetett sejteni, nem lesz ez mindig úgy, de még nagyon is úgy volt…

Olvasd el a teljes könyvajánlót a Playeren!




Szólj hozzá Te is!